műszer

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

+‎ szer

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmyːsɛr]
  • Hyphenation: mű‧szer

Noun[edit]

műszer (plural műszerek)

  1. instrument, device, tool

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative műszer műszerek
accusative műszert műszereket
dative műszernek műszereknek
instrumental műszerrel műszerekkel
causal-final műszerért műszerekért
translative műszerré műszerekké
terminative műszerig műszerekig
essive-formal műszerként műszerekként
essive-modal
inessive műszerben műszerekben
superessive műszeren műszereken
adessive műszernél műszereknél
illative műszerbe műszerekbe
sublative műszerre műszerekre
allative műszerhez műszerekhez
elative műszerből műszerekből
delative műszerről műszerekről
ablative műszertől műszerektől
Possessive forms of műszer
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. műszerem műszereim
2nd person sing. műszered műszereid
3rd person sing. műszere műszerei
1st person plural műszerünk műszereink
2nd person plural műszeretek műszereitek
3rd person plural műszerük műszereik

Derived terms[edit]

(Compound words):