magyarítás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

magyar +‎ -ít +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɒɟɒriːtaːʃ]
  • Hyphenation: ma‧gya‧rí‧tás

Noun[edit]

magyarítás (plural magyarítások)

  1. (computing) localisation, internationalisation of a computer program's interface and its text messages to the Hungarian language.
Usage notes[edit]

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative magyarítás magyarítások
accusative magyarítást magyarításokat
dative magyarításnak magyarításoknak
instrumental magyarítással magyarításokkal
causal-final magyarításért magyarításokért
translative magyarítássá magyarításokká
terminative magyarításig magyarításokig
essive-formal magyarításként magyarításokként
essive-modal
inessive magyarításban magyarításokban
superessive magyarításon magyarításokon
adessive magyarításnál magyarításoknál
illative magyarításba magyarításokba
sublative magyarításra magyarításokra
allative magyarításhoz magyarításokhoz
elative magyarításból magyarításokból
delative magyarításról magyarításokról
ablative magyarítástól magyarításoktól
Possessive forms of magyarítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. magyarításom magyarításaim
2nd person sing. magyarításod magyarításaid
3rd person sing. magyarítása magyarításai
1st person plural magyarításunk magyarításaink
2nd person plural magyarításotok magyarításaitok
3rd person plural magyarításuk magyarításaik