mechanikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German mechanisch and Mechaniker, from New Latin mechanicus, from Ancient Greek μηχανικός(mēkhanikós)[1] +‎ -ikus.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɦɒnikuʃ]
  • Hyphenation: me‧cha‧ni‧kus

Adjective[edit]

mechanikus (comparative mechanikusabb, superlative legmechanikusabb)

  1. mechanical (related to mechanics; done by machine)
  2. automatic, perfunctory, thoughtless, instinctive (done out of habit or without conscious thought)
  3. mechanical (routine, lacking spontaneity)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative mechanikus mechanikusak
accusative mechanikusat mechanikusakat
dative mechanikusnak mechanikusaknak
instrumental mechanikussal mechanikusakkal
causal-final mechanikusért mechanikusakért
translative mechanikussá mechanikusakká
terminative mechanikusig mechanikusakig
essive-formal mechanikusként mechanikusakként
essive-modal
inessive mechanikusban mechanikusakban
superessive mechanikuson mechanikusakon
adessive mechanikusnál mechanikusaknál
illative mechanikusba mechanikusakba
sublative mechanikusra mechanikusakra
allative mechanikushoz mechanikusakhoz
elative mechanikusból mechanikusakból
delative mechanikusról mechanikusakról
ablative mechanikustól mechanikusaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

Noun[edit]

mechanikus ‎(plural mechanikusok)

  1. mechanic (a skilled worker capable of building or repairing machinery)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mechanikus mechanikusok
accusative mechanikust mechanikusokat
dative mechanikusnak mechanikusoknak
instrumental mechanikussal mechanikusokkal
causal-final mechanikusért mechanikusokért
translative mechanikussá mechanikusokká
terminative mechanikusig mechanikusokig
essive-formal mechanikusként mechanikusokként
essive-modal
inessive mechanikusban mechanikusokban
superessive mechanikuson mechanikusokon
adessive mechanikusnál mechanikusoknál
illative mechanikusba mechanikusokba
sublative mechanikusra mechanikusokra
allative mechanikushoz mechanikusokhoz
elative mechanikusból mechanikusokból
delative mechanikusról mechanikusokról
ablative mechanikustól mechanikusoktól
Possessive forms of mechanikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mechanikusom mechanikusaim
2nd person sing. mechanikusod mechanikusaid
3rd person sing. mechanikusa mechanikusai
1st person plural mechanikusunk mechanikusaink
2nd person plural mechanikusotok mechanikusaitok
3rd person plural mechanikusuk mechanikusaik

Synonyms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2