megalakulás

Hungarian

Etymology

megalakul +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡɒlɒkulaːʃ]
• Hyphenation: meg‧ala‧ku‧lás

Noun

megalakulás (plural megalakulások)

1. foundation, formation

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megalakulás	megalakulások
accusative	megalakulást	megalakulásokat
dative	megalakulásnak	megalakulásoknak
instrumental	megalakulással	megalakulásokkal
causal-final	megalakulásért	megalakulásokért
translative	megalakulássá	megalakulásokká
terminative	megalakulásig	megalakulásokig
essive-formal	megalakulásként	megalakulásokként
essive-modal	—	—
inessive	megalakulásban	megalakulásokban
superessive	megalakuláson	megalakulásokon
adessive	megalakulásnál	megalakulásoknál
illative	megalakulásba	megalakulásokba
sublative	megalakulásra	megalakulásokra
allative	megalakuláshoz	megalakulásokhoz
elative	megalakulásból	megalakulásokból
delative	megalakulásról	megalakulásokról
ablative	megalakulástól	megalakulásoktól
non-attributive possessive - singular	megalakulásé	megalakulásoké
non-attributive possessive - plural	megalakuláséi	megalakulásokéi

Possessive forms of megalakulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megalakulásom	megalakulásaim
2nd person sing.	megalakulásod	megalakulásaid
3rd person sing.	megalakulása	megalakulásai
1st person plural	megalakulásunk	megalakulásaink
2nd person plural	megalakulásotok	megalakulásaitok
3rd person plural	megalakulásuk	megalakulásaik