meghatalmazás

Hungarian

Etymology

meghatalmaz +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkhɒtɒlmɒzaːʃ]
• Hyphenation: meg‧ha‧tal‧ma‧zás

Noun

meghatalmazás (plural meghatalmazások)

1. authorization (formal sanction, permission or warrant)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	meghatalmazás	meghatalmazások
accusative	meghatalmazást	meghatalmazásokat
dative	meghatalmazásnak	meghatalmazásoknak
instrumental	meghatalmazással	meghatalmazásokkal
causal-final	meghatalmazásért	meghatalmazásokért
translative	meghatalmazássá	meghatalmazásokká
terminative	meghatalmazásig	meghatalmazásokig
essive-formal	meghatalmazásként	meghatalmazásokként
essive-modal	—	—
inessive	meghatalmazásban	meghatalmazásokban
superessive	meghatalmazáson	meghatalmazásokon
adessive	meghatalmazásnál	meghatalmazásoknál
illative	meghatalmazásba	meghatalmazásokba
sublative	meghatalmazásra	meghatalmazásokra
allative	meghatalmazáshoz	meghatalmazásokhoz
elative	meghatalmazásból	meghatalmazásokból
delative	meghatalmazásról	meghatalmazásokról
ablative	meghatalmazástól	meghatalmazásoktól
non-attributive possessive - singular	meghatalmazásé	meghatalmazásoké
non-attributive possessive - plural	meghatalmazáséi	meghatalmazásokéi

Possessive forms of meghatalmazás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	meghatalmazásom	meghatalmazásaim
2nd person sing.	meghatalmazásod	meghatalmazásaid
3rd person sing.	meghatalmazása	meghatalmazásai
1st person plural	meghatalmazásunk	meghatalmazásaink
2nd person plural	meghatalmazásotok	meghatalmazásaitok
3rd person plural	meghatalmazásuk	meghatalmazásaik

Further reading

• meghatalmazás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN