menedékhely

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

menedék (refuge, shelter) +‎ hely (place)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛnɛdeːkhɛj]
  • Hyphenation: me‧ne‧dék‧hely
  • Rhymes: -ɛj

Noun[edit]

menedékhely (plural menedékhelyek)

  1. refuge, haven, shelter

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative menedékhely menedékhelyek
accusative menedékhelyet menedékhelyeket
dative menedékhelynek menedékhelyeknek
instrumental menedékhellyel menedékhelyekkel
causal-final menedékhelyért menedékhelyekért
translative menedékhellyé menedékhelyekké
terminative menedékhelyig menedékhelyekig
essive-formal menedékhelyként menedékhelyekként
essive-modal menedékhelyül
inessive menedékhelyben menedékhelyekben
superessive menedékhelyen menedékhelyeken
adessive menedékhelynél menedékhelyeknél
illative menedékhelybe menedékhelyekbe
sublative menedékhelyre menedékhelyekre
allative menedékhelyhez menedékhelyekhez
elative menedékhelyből menedékhelyekből
delative menedékhelyről menedékhelyekről
ablative menedékhelytől menedékhelyektől
non-attributive
possessive - singular
menedékhelyé menedékhelyeké
non-attributive
possessive - plural
menedékhelyéi menedékhelyekéi
Possessive forms of menedékhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menedékhelyem menedékhelyeim
2nd person sing. menedékhelyed menedékhelyeid
3rd person sing. menedékhelye menedékhelyei
1st person plural menedékhelyünk menedékhelyeink
2nd person plural menedékhelyetek menedékhelyeitek
3rd person plural menedékhelyük menedékhelyeik

See also[edit]

Further reading[edit]