mentség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ment +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛntʃeːɡ]
  • Hyphenation: ment‧ség

Noun[edit]

mentség (plural mentségek)

  1. plea, excuse, justification

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mentség mentségek
accusative mentséget mentségeket
dative mentségnek mentségeknek
instrumental mentséggel mentségekkel
causal-final mentségért mentségekért
translative mentséggé mentségekké
terminative mentségig mentségekig
essive-formal mentségként mentségekként
essive-modal mentségül mentségekül
inessive mentségben mentségekben
superessive mentségen mentségeken
adessive mentségnél mentségeknél
illative mentségbe mentségekbe
sublative mentségre mentségekre
allative mentséghez mentségekhez
elative mentségből mentségekből
delative mentségről mentségekről
ablative mentségtől mentségektől
Possessive forms of mentség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mentségem mentségeim
2nd person sing. mentséged mentségeid
3rd person sing. mentsége mentségei
1st person plural mentségünk mentségeink
2nd person plural mentségetek mentségeitek
3rd person plural mentségük mentségeik