ment

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: -ment and mént

English[edit]

Verb[edit]

ment

  1. (obsolete) simple past tense and past participle of meng
  2. Obsolete spelling of meant

Anagrams[edit]


Catalan[edit]

Etymology[edit]

From Old Occitan, from Latin mentem, accusative singular of mēns (mind), from Proto-Indo-European *méntis.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ment f (plural ments)

  1. the mind
  2. the spirit

Related terms[edit]

Verb[edit]

ment

  1. third-person singular present indicative form of mentir
  2. second-person singular imperative form of mentir

Dutch[edit]

Pronunciation[edit]

  • (file)
  • Rhymes: -ɛnt

Verb[edit]

ment

  1. second- and third-person singular present indicative of mennen
  2. (archaic) plural imperative of mennen

Estonian[edit]

Etymology[edit]

From Russian мент (ment).

Noun[edit]

ment (genitive mendi, partitive menti)

  1. (slang) cop (police officer)

Declension[edit]

This noun needs an inflection-table template.

Synonyms[edit]


French[edit]

Pronunciation[edit]

Verb[edit]

ment

  1. third-person singular present indicative of mentir

Friulian[edit]

Etymology[edit]

From Latin mentem, accusative singular of mēns (mind), from Proto-Indo-European *méntis.

Noun[edit]

ment f (plural ments)

  1. mind
  2. intelligence

Related terms[edit]


Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Etymology 1[edit]

From the obsolete verb menik (to flee) + -t (causative suffix).[1]

Verb[edit]

ment

  1. (transitive) to rescue, to save
Conjugation[edit]
Derived terms[edit]
With verbal prefixes

Etymology 2[edit]

From the men- stem of the verb megy +‎ -t.

Verb[edit]

ment

  1. third-person singular past of megy
    Hova ment?Where did he/she go?

Participle[edit]

ment

  1. past participle of megy
    • 1926, Gyula Juhász, Esti dal[1] [’Evening Song’]
      De ha az alkonyat leszállott, / Olyan kedves, kámzsás barátok / A barna árnyékok nekem, / A messze menteket idézik
      But when the dusk has set in / The brown shadows are / Such nice, hooded monks for me, / Recalling those who went afar
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ment mentek
accusative mentet menteket
dative mentnek menteknek
instrumental menttel mentekkel
causal-final mentért mentekért
translative mentté mentekké
terminative mentig mentekig
essive-formal mentként mentekként
essive-modal
inessive mentben mentekben
superessive menten menteken
adessive mentnél menteknél
illative mentbe mentekbe
sublative mentre mentekre
allative menthez mentekhez
elative mentből mentekből
delative mentről mentekről
ablative menttől mentektől
non-attributive
possessive - singular
menté menteké
non-attributive
possessive - plural
mentéi mentekéi

Etymology 3[edit]

Adjective[edit]

ment (comparative mentebb, superlative legmentebb)

  1. (archaic, literary) exempt
    Synonym: mentes
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ment mentek
accusative mentet menteket
dative mentnek menteknek
instrumental menttel mentekkel
causal-final mentért mentekért
translative mentté mentekké
terminative mentig mentekig
essive-formal mentként mentekként
essive-modal
inessive mentben mentekben
superessive menten menteken
adessive mentnél menteknél
illative mentbe mentekbe
sublative mentre mentekre
allative menthez mentekhez
elative mentből mentekből
delative mentről mentekről
ablative menttől mentektől
non-attributive
possessive - singular
menté menteké
non-attributive
possessive - plural
mentéi mentekéi

References[edit]

  1. ^ ment in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]

  • (to save): ment in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (exempt): ment in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Norwegian Bokmål[edit]

Verb[edit]

ment

  1. past participle of mene

Anagrams[edit]