mentes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: mentés

Asturian[edit]

Adverb[edit]

mentes

  1. meanwhile, in the mean time

French[edit]

Verb[edit]

mentes

  1. second-person singular present subjunctive of mentir

Anagrams[edit]


Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the old Hungarian past participle ment ‎(saved, escaped) of the obsolete verb menik ‎(to flee) +‎ -es.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈmɛntɛʃ/
  • Hyphenation: men‧tes

Adjective[edit]

mentes (comparative mentesebb, superlative legmentesebb)

  1. free of, exempt from, devoid of (completely without), -less

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mentes mentesek
accusative menteset menteseket
dative mentesnek menteseknek
instrumental mentessel mentesekkel
causal-final mentesért mentesekért
translative mentessé mentesekké
terminative mentesig mentesekig
essive-formal mentesként mentesekként
essive-modal
inessive mentesben mentesekben
superessive mentesen menteseken
adessive mentesnél menteseknél
illative mentesbe mentesekbe
sublative mentesre mentesekre
allative menteshez mentesekhez
elative mentesből mentesekből
delative mentesről mentesekről
ablative mentestől mentesektől

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Latin[edit]

Noun[edit]

mentēs

  1. nominative plural of mēns
  2. accusative plural of mēns
  3. vocative plural of mēns

Portuguese[edit]

Verb[edit]

mentes

  1. Second-person singular (tu) present indicative of mentir

Spanish[edit]

Noun[edit]

mentes f pl

  1. plural of mente