monopólium

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: monopolium

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin monopolium, from Ancient Greek μονοπώλιον ‎(monopṓlion, a right of exclusive sale), from μόνος ‎(mónos, sole) + πωλέω ‎(pōléō, I barter, sell) [1] with +‎ -um ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmonopoːliʲum]
  • Hyphenation: mo‧no‧pó‧li‧um

Noun[edit]

monopólium ‎(plural monopóliumok)

  1. monopoly

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative monopólium monopóliumok
accusative monopóliumot monopóliumokat
dative monopóliumnak monopóliumoknak
instrumental monopóliummal monopóliumokkal
causal-final monopóliumért monopóliumokért
translative monopóliummá monopóliumokká
terminative monopóliumig monopóliumokig
essive-formal monopóliumként monopóliumokként
essive-modal
inessive monopóliumban monopóliumokban
superessive monopóliumon monopóliumokon
adessive monopóliumnál monopóliumoknál
illative monopóliumba monopóliumokba
sublative monopóliumra monopóliumokra
allative monopóliumhoz monopóliumokhoz
elative monopóliumból monopóliumokból
delative monopóliumról monopóliumokról
ablative monopóliumtól monopóliumoktól
Possessive forms of monopólium
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. monopóliumom monopóliumaim
2nd person sing. monopóliumod monopóliumaid
3rd person sing. monopóliuma monopóliumai
1st person plural monopóliumunk monopóliumaink
2nd person plural monopóliumotok monopóliumaitok
3rd person plural monopóliumuk monopóliumaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2