nőtlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nőtlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈnøːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: nőt‧len‧ség

Noun

[edit]

nőtlenség

  1. bachelorhood, celibacy (unmarried state)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nőtlenség nőtlenségek
accusative nőtlenséget nőtlenségeket
dative nőtlenségnek nőtlenségeknek
instrumental nőtlenséggel nőtlenségekkel
causal-final nőtlenségért nőtlenségekért
translative nőtlenséggé nőtlenségekké
terminative nőtlenségig nőtlenségekig
essive-formal nőtlenségként nőtlenségekként
essive-modal
inessive nőtlenségben nőtlenségekben
superessive nőtlenségen nőtlenségeken
adessive nőtlenségnél nőtlenségeknél
illative nőtlenségbe nőtlenségekbe
sublative nőtlenségre nőtlenségekre
allative nőtlenséghez nőtlenségekhez
elative nőtlenségből nőtlenségekből
delative nőtlenségről nőtlenségekről
ablative nőtlenségtől nőtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
nőtlenségé nőtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
nőtlenségéi nőtlenségekéi
Possessive forms of nőtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nőtlenségem nőtlenségeim
2nd person sing. nőtlenséged nőtlenségeid
3rd person sing. nőtlensége nőtlenségei
1st person plural nőtlenségünk nőtlenségeink
2nd person plural nőtlenségetek nőtlenségeitek
3rd person plural nőtlenségük nőtlenségeik