napfény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nap ‎(sun) +‎ fény ‎(light)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒpfeːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: nap‧fény

Noun[edit]

napfény ‎(plural napfények)

  1. sunlight, sun, sunshine

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative napfény napfények
accusative napfényt napfényeket
dative napfénynek napfényeknek
instrumental napfénnyel napfényekkel
causal-final napfényért napfényekért
translative napfénnyé napfényekké
terminative napfényig napfényekig
essive-formal napfényként napfényekként
essive-modal
inessive napfényben napfényekben
superessive napfényen napfényeken
adessive napfénynél napfényeknél
illative napfénybe napfényekbe
sublative napfényre napfényekre
allative napfényhez napfényekhez
elative napfényből napfényekből
delative napfényről napfényekről
ablative napfénytől napfényektől
Possessive forms of napfény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. napfényem napfényeim
2nd person sing. napfényed napfényeid
3rd person sing. napfénye napfényei
1st person plural napfényünk napfényeink
2nd person plural napfényetek napfényeitek
3rd person plural napfényük napfényeik