numera

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: númera, numerá, and numerâ

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

EB1911 - Volume 01 - Page 001 - 1.svg This entry lacks etymological information. If you are familiar with the origin of this term, please add it to the page per etymology instructions. You can also discuss it at the Etymology scriptorium.
Particularly: “where did the change in meaning come from?”

From a conjugated form of Latin numero.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnumɛrɒ]
  • Hyphenation: nu‧me‧ra

Noun[edit]

numera (plural numerák)

  1. (slang) sexual intercourse
    • 1987, Por: regény, Ferenc Temesi, Vol. 2, p. 9:
      Úgy látszik, a kétórás numerák se segítenek, srácok, mondta borúsan Gall.
    • 2000, Hócipő, Vol. 2, p. 5:
      Azaz a prostitúciót elméletileg már lehet űzni, de azért a lányoknak sem ártana a numerák értelmezéséhez két diploma, a védett övezetek beméréséhez pedig egy szextáns, nem beszélve a razziázó körzeti alezredesekről.
    • 2000, Demokrata, Vol. 4, p. 110:
      Aztán hallottunk ugyancsak álságos dumákat, hogy hol lenne jobb, sátorban vagy bodegában, és hogy miként lehet megmosakodni a numerák után, ha nincs víz.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative numera numerák
accusative numerát numerákat
dative numerának numeráknak
instrumental numerával numerákkal
causal-final numeráért numerákért
translative numerává numerákká
terminative numeráig numerákig
essive-formal numeraként numerákként
essive-modal
inessive numerában numerákban
superessive numerán numerákon
adessive numeránál numeráknál
illative numerába numerákba
sublative numerára numerákra
allative numerához numerákhoz
elative numerából numerákból
delative numeráról numerákról
ablative numerától numeráktól
Possessive forms of numera
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. numerám numeráim
2nd person sing. numerád numeráid
3rd person sing. numerája numerái
1st person plural numeránk numeráink
2nd person plural numerátok numeráitok
3rd person plural numerájuk numeráik

Derived terms[edit]


Italian[edit]

Verb[edit]

numera

  1. third-person singular present indicative of numerare
  2. second-person singular imperative of numerare

Anagrams[edit]


Latin[edit]

Verb[edit]

numerā

  1. second-person singular present active imperative of numerō

References[edit]

  • du Cange, Charles (1883), “numera”, in G. A. Louis Henschel, Pierre Carpentier, Léopold Favre, editors, Glossarium Mediæ et Infimæ Latinitatis (in Latin), Niort: L. Favre

Lower Sorbian[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

numera

  1. genitive singular of numer
  2. nominative dual of numer
  3. accusative dual of numer

Portuguese[edit]

Verb[edit]

numera

  1. third-person singular (ele and ela, also used with você and others) present indicative of numerar
  2. second-person singular (tu, sometimes used with você) affirmative imperative of numerar

Spanish[edit]

Verb[edit]

numera

  1. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) present indicative form of numerar.
  2. Informal second-person singular () affirmative imperative form of numerar.

Swedish[edit]

Adverb[edit]

numera (not comparable)

  1. nowadays; in the present time or era

See also[edit]