nyelvcsalád

Hungarian

Etymology

nyelv (“language”) +‎ család (“family”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlft͡ʃɒlaːd]
• Hyphenation: nyelv‧csa‧lád

Noun

nyelvcsalád (plural nyelvcsaládok)

1. (linguistics) language family (a set of languages which have evolved from a common ancestor)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvcsalád	nyelvcsaládok
accusative	nyelvcsaládot	nyelvcsaládokat
dative	nyelvcsaládnak	nyelvcsaládoknak
instrumental	nyelvcsaláddal	nyelvcsaládokkal
causal-final	nyelvcsaládért	nyelvcsaládokért
translative	nyelvcsaláddá	nyelvcsaládokká
terminative	nyelvcsaládig	nyelvcsaládokig
essive-formal	nyelvcsaládként	nyelvcsaládokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvcsaládban	nyelvcsaládokban
superessive	nyelvcsaládon	nyelvcsaládokon
adessive	nyelvcsaládnál	nyelvcsaládoknál
illative	nyelvcsaládba	nyelvcsaládokba
sublative	nyelvcsaládra	nyelvcsaládokra
allative	nyelvcsaládhoz	nyelvcsaládokhoz
elative	nyelvcsaládból	nyelvcsaládokból
delative	nyelvcsaládról	nyelvcsaládokról
ablative	nyelvcsaládtól	nyelvcsaládoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvcsaládé	nyelvcsaládoké
non-attributive possessive - plural	nyelvcsaládéi	nyelvcsaládokéi

Possessive forms of nyelvcsalád
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvcsaládom	nyelvcsaládjaim
2nd person sing.	nyelvcsaládod	nyelvcsaládjaid
3rd person sing.	nyelvcsaládja	nyelvcsaládjai
1st person plural	nyelvcsaládunk	nyelvcsaládjaink
2nd person plural	nyelvcsaládotok	nyelvcsaládjaitok
3rd person plural	nyelvcsaládjuk	nyelvcsaládjaik

Further reading

• nyelvcsalád in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN