odavág

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

oda- +‎ vág

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈodɒvaːɡ]
  • Hyphenation: oda‧vág
  • Rhymes: -aːɡ

Verb

[edit]

odavág

  1. (transitive) to throw, fling, hurl, dash something with force to, at, against or towards someone or something (the object is in accusative case, the place or person may require lative suffixes, felé or other postpositions)
    odavágja a könyvet a sarokbato throw the book to the corner (of the room)
    odavágja a könyveket a földhözto knock the books to the floor
    odavágja a poharat a falhozto throw the glass at the wall
  2. (transitive) to hurl a remark at someone (-nak/-nek), give someone a piece of one's mind (in an impulse of anger)
    Synonym: odamond
  3. (intransitive) to hit, strike (with something -val/-vel)
    Synonym: odacsap
    odavág az öklévelto strike with one's fist
  4. to match, fit something
    Synonym: odaillik
    az érv éppen odavágthe argument is relevant (it is to the point)
  5. (intransitive, folksy) to look, glance, to throw a look at someone (-nak/-nek, -ra/-re)
    Synonym: odanéz
    • 1962, Ferenc Móra, chapter 8, in Tápéi furfangosok[1]:
      Antal lejjebb nyomja a fejibe a sapkát, és a szeme sarkával odavág a komának. Ez annyit tesz, hogy „koma, ne hagyja kend magát”, és a koma valóban nem hagyja magát.
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • odavág in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN