oktatás

Hungarian

Etymology

oktat (“to instruct, to teach”) +‎ -ás (nominalizing suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈoktɒtaːʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ok‧ta‧tás

Noun

oktatás (plural oktatások)

1. education, instruction

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	oktatás	oktatások
accusative	oktatást	oktatásokat
dative	oktatásnak	oktatásoknak
instrumental	oktatással	oktatásokkal
causal-final	oktatásért	oktatásokért
translative	oktatássá	oktatásokká
terminative	oktatásig	oktatásokig
essive-formal	oktatásként	oktatásokként
essive-modal	—	—
inessive	oktatásban	oktatásokban
superessive	oktatáson	oktatásokon
adessive	oktatásnál	oktatásoknál
illative	oktatásba	oktatásokba
sublative	oktatásra	oktatásokra
allative	oktatáshoz	oktatásokhoz
elative	oktatásból	oktatásokból
delative	oktatásról	oktatásokról
ablative	oktatástól	oktatásoktól
non-attributive possessive - singular	oktatásé	oktatásoké
non-attributive possessive - plural	oktatáséi	oktatásokéi

Possessive forms of oktatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	oktatásom	oktatásaim
2nd person sing.	oktatásod	oktatásaid
3rd person sing.	oktatása	oktatásai
1st person plural	oktatásunk	oktatásaink
2nd person plural	oktatásotok	oktatásaitok
3rd person plural	oktatásuk	oktatásaik

Synonyms

• tanítás

Derived terms

• oktatási

(Compound words):

• felsőoktatás
• idegennyelv-oktatás
• közoktatás