optika

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Czech[edit]

Noun[edit]

optika f

  1. optics

Declension[edit]

Related terms[edit]


Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the German Optik, from the Latin optica, from the Ancient Greek ὀπτική (optikḗ, optics).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈoptikɒ]
  • Hyphenation: op‧ti‧ka

Noun[edit]

optika (plural optikák)

  1. (singular only) optics
  2. optic (part of an optical instrument)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative optika optikák
accusative optikát optikákat
dative optikának optikáknak
instrumental optikával optikákkal
causal-final optikáért optikákért
translative optikává optikákká
terminative optikáig optikákig
essive-formal optikaként optikákként
essive-modal
inessive optikában optikákban
superessive optikán optikákon
adessive optikánál optikáknál
illative optikába optikákba
sublative optikára optikákra
allative optikához optikákhoz
elative optikából optikákból
delative optikáról optikákról
ablative optikától optikáktól
Possessive forms of optika
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. optikám optikáim
2nd person sing. optikád optikáid
3rd person sing. optikája optikái
1st person plural optikánk optikáink
2nd person plural optikátok optikáitok
3rd person plural optikájuk optikáik

Derived terms[edit]

Related terms[edit]


Serbo-Croatian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ǒptika/
  • Hyphenation: op‧ti‧ka

Noun[edit]

òptika f (Cyrillic spelling о̀птика)

  1. (uncountable) optics

Declension[edit]


Slovene[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

óptika f (genitive óptike, uncountable)

  1. optics (physics of light and vision)

Declension[edit]