ország

Hungarian

Etymology

From the uruszág variant of uraság (“squire”), from uru, the old form of úr (“master, mister, gentleman”) + -szág, a variant of -ság (“-dom”).^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈorsaːɡ]
Audio: (file)
Hyphenation: or‧szág
Rhymes: -aːɡ

Noun

ország (plural országok)

country, land

Declension

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	ország	országok
accusative	országot	országokat
dative	országnak	országoknak
instrumental	országgal	országokkal
causal-final	országért	országokért
translative	országgá	országokká
terminative	országig	országokig
essive-formal	országként	országokként
essive-modal	—	—
inessive	országban	országokban
superessive	országon	országokon
adessive	országnál	országoknál
illative	országba	országokba
sublative	országra	országokra
allative	országhoz	országokhoz
elative	országból	országokból
delative	országról	országokról
ablative	országtól	országoktól
non-attributive possessive – singular	országé	országoké
non-attributive possessive – plural	országéi	országokéi

Possessive forms of *ország*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	országom	országaim
2nd person sing.	országod	országaid
3rd person sing.	országa	országai
1st person plural	országunk	országaink
2nd person plural	országotok	országaitok
3rd person plural	országuk	országaik

Derived terms

Országh (surname, retaining an archaic spelling)
országos
országszerte

(Compound words):

(Countries):

(Expressions):

Descendants

→ Pannonian Rusyn: (obsolete) орсаґ (orsag)
→ Polish: orszak
→ Serbo-Croatian: orsag, rusag

References

^ ország in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)