pép

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

An onomatopoeia.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈpeːp/
  • Hyphenation: pép

Noun[edit]

pép ‎(plural pépek)

  1. pulp, mush

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative pép pépek
accusative pépet pépeket
dative pépnek pépeknek
instrumental péppel pépekkel
causal-final pépért pépekért
translative péppé pépekké
terminative pépig pépekig
essive-formal pépként pépekként
essive-modal
inessive pépben pépekben
superessive pépen pépeken
adessive pépnél pépeknél
illative pépbe pépekbe
sublative pépre pépekre
allative péphez pépekhez
elative pépből pépekből
delative pépről pépekről
ablative péptől pépektől
Possessive forms of pép
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pépem pépjeim
2nd person sing. péped pépjeid
3rd person sing. pépje pépjei
1st person plural pépünk pépjeink
2nd person plural pépetek pépjeitek
3rd person plural pépjük pépjeik