rögtönzés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

rögtönöz (to improvise) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrøktønzeːʃ]
  • Hyphenation: rög‧tön‧zés

Noun

[edit]

rögtönzés (plural rögtönzések)

  1. improvisation
    Synonym: improvizáció

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rögtönzés rögtönzések
accusative rögtönzést rögtönzéseket
dative rögtönzésnek rögtönzéseknek
instrumental rögtönzéssel rögtönzésekkel
causal-final rögtönzésért rögtönzésekért
translative rögtönzéssé rögtönzésekké
terminative rögtönzésig rögtönzésekig
essive-formal rögtönzésként rögtönzésekként
essive-modal
inessive rögtönzésben rögtönzésekben
superessive rögtönzésen rögtönzéseken
adessive rögtönzésnél rögtönzéseknél
illative rögtönzésbe rögtönzésekbe
sublative rögtönzésre rögtönzésekre
allative rögtönzéshez rögtönzésekhez
elative rögtönzésből rögtönzésekből
delative rögtönzésről rögtönzésekről
ablative rögtönzéstől rögtönzésektől
non-attributive
possessive - singular
rögtönzésé rögtönzéseké
non-attributive
possessive - plural
rögtönzéséi rögtönzésekéi
Possessive forms of rögtönzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rögtönzésem rögtönzéseim
2nd person sing. rögtönzésed rögtönzéseid
3rd person sing. rögtönzése rögtönzései
1st person plural rögtönzésünk rögtönzéseink
2nd person plural rögtönzésetek rögtönzéseitek
3rd person plural rögtönzésük rögtönzéseik

Further reading

[edit]