rögtönzés

Hungarian[edit]

rögtönöz (“to improvise”) +‎ -és (noun-forming suffix)

rögtönzés (plural rögtönzések)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rögtönzés	rögtönzések
accusative	rögtönzést	rögtönzéseket
dative	rögtönzésnek	rögtönzéseknek
instrumental	rögtönzéssel	rögtönzésekkel
causal-final	rögtönzésért	rögtönzésekért
translative	rögtönzéssé	rögtönzésekké
terminative	rögtönzésig	rögtönzésekig
essive-formal	rögtönzésként	rögtönzésekként
essive-modal	—	—
inessive	rögtönzésben	rögtönzésekben
superessive	rögtönzésen	rögtönzéseken
adessive	rögtönzésnél	rögtönzéseknél
illative	rögtönzésbe	rögtönzésekbe
sublative	rögtönzésre	rögtönzésekre
allative	rögtönzéshez	rögtönzésekhez
elative	rögtönzésből	rögtönzésekből
delative	rögtönzésről	rögtönzésekről
ablative	rögtönzéstől	rögtönzésektől
non-attributive possessive - singular	rögtönzésé	rögtönzéseké
non-attributive possessive - plural	rögtönzéséi	rögtönzésekéi

Possessive forms of rögtönzés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rögtönzésem	rögtönzéseim
2nd person sing.	rögtönzésed	rögtönzéseid
3rd person sing.	rögtönzése	rögtönzései
1st person plural	rögtönzésünk	rögtönzéseink
2nd person plural	rögtönzésetek	rögtönzéseitek
3rd person plural	rögtönzésük	rögtönzéseik