rövidítés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rövidít +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈrøvidiːteːʃ]
  • Hyphenation: rö‧vi‧dí‧tés

Noun[edit]

rövidítés (plural rövidítések)

  1. abbreviation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rövidítés rövidítések
accusative rövidítést rövidítéseket
dative rövidítésnek rövidítéseknek
instrumental rövidítéssel rövidítésekkel
causal-final rövidítésért rövidítésekért
translative rövidítéssé rövidítésekké
terminative rövidítésig rövidítésekig
essive-formal rövidítésként rövidítésekként
essive-modal
inessive rövidítésben rövidítésekben
superessive rövidítésen rövidítéseken
adessive rövidítésnél rövidítéseknél
illative rövidítésbe rövidítésekbe
sublative rövidítésre rövidítésekre
allative rövidítéshez rövidítésekhez
elative rövidítésből rövidítésekből
delative rövidítésről rövidítésekről
ablative rövidítéstől rövidítésektől
non-attributive
possessive - singular
rövidítésé rövidítéseké
non-attributive
possessive - plural
rövidítéséi rövidítésekéi
Possessive forms of rövidítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rövidítésem rövidítéseim
2nd person sing. rövidítésed rövidítéseid
3rd person sing. rövidítése rövidítései
1st person plural rövidítésünk rövidítéseink
2nd person plural rövidítésetek rövidítéseitek
3rd person plural rövidítésük rövidítéseik

Further reading[edit]

  • rövidítés in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.