rabszolga

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rab +‎ szolga

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɒpsolɡɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: rab‧szol‧ga

Noun[edit]

rabszolga (plural rabszolgák)

  1. slave

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative rabszolga rabszolgák
accusative rabszolgát rabszolgákat
dative rabszolgának rabszolgáknak
instrumental rabszolgával rabszolgákkal
causal-final rabszolgáért rabszolgákért
translative rabszolgává rabszolgákká
terminative rabszolgáig rabszolgákig
essive-formal rabszolgaként rabszolgákként
essive-modal
inessive rabszolgában rabszolgákban
superessive rabszolgán rabszolgákon
adessive rabszolgánál rabszolgáknál
illative rabszolgába rabszolgákba
sublative rabszolgára rabszolgákra
allative rabszolgához rabszolgákhoz
elative rabszolgából rabszolgákból
delative rabszolgáról rabszolgákról
ablative rabszolgától rabszolgáktól
Possessive forms of rabszolga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rabszolgám rabszolgáim
2nd person sing. rabszolgád rabszolgáid
3rd person sing. rabszolgája rabszolgái
1st person plural rabszolgánk rabszolgáink
2nd person plural rabszolgátok rabszolgáitok
3rd person plural rabszolgájuk rabszolgáik

Derived terms[edit]