szolga

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare sluga.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsolɡɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: szol‧ga

Noun[edit]

szolga (plural szolgák)

  1. servant, attendant

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szolga szolgák
accusative szolgát szolgákat
dative szolgának szolgáknak
instrumental szolgával szolgákkal
causal-final szolgáért szolgákért
translative szolgává szolgákká
terminative szolgáig szolgákig
essive-formal szolgaként szolgákként
essive-modal
inessive szolgában szolgákban
superessive szolgán szolgákon
adessive szolgánál szolgáknál
illative szolgába szolgákba
sublative szolgára szolgákra
allative szolgához szolgákhoz
elative szolgából szolgákból
delative szolgáról szolgákról
ablative szolgától szolgáktól
Possessive forms of szolga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szolgám szolgáim
2nd person sing. szolgád szolgáid
3rd person sing. szolgája szolgái
1st person plural szolgánk szolgáink
2nd person plural szolgátok szolgáitok
3rd person plural szolgájuk szolgáik

Derived terms[edit]

(Compound words):