remete

Hungarian

Borrowed from Italian eremita (more specifically from Northern Italian), from Latin eremita, from Ancient Greek ἐρημίτης (erēmítēs).^[1]

remete (plural remeték)

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	remete	remeték
accusative	remetét	remetéket
dative	remetének	remetéknek
instrumental	remetével	remetékkel
causal-final	remetéért	remetékért
translative	remetévé	remetékké
terminative	remetéig	remetékig
essive-formal	remeteként	remetékként
essive-modal	—	—
inessive	remetében	remetékben
superessive	remetén	remetéken
adessive	remeténél	remetéknél
illative	remetébe	remetékbe
sublative	remetére	remetékre
allative	remetéhez	remetékhez
elative	remetéből	remetékből
delative	remetéről	remetékről
ablative	remetétől	remetéktől
non-attributive possessive – singular	remetéé	remetéké
non-attributive possessive – plural	remetééi	remetékéi

Compound words

^ remete in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

(Brazil) IPA^(key): /ʁeˈmɛ.t͡ʃi/ [heˈmɛ.t͡ʃi]
- (Rio de Janeiro) IPA^(key): /ʁeˈmɛ.t͡ʃi/ [χeˈmɛ.t͡ʃi]
- (Southern Brazil) IPA^(key): /ʁeˈmɛ.te/ [heˈmɛ.te]

remete

remete