rendű

See also: rendu and Rendu

Hungarian

Etymology

rend (“order, rank”) +‎ -ű (“of”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛndyː]
• Hyphenation: ren‧dű
• Rhymes: -dyː

Adjective

rendű (not comparable)

1. of or related to the named order or rank

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendű	rendűek
accusative	rendűt	rendűeket
dative	rendűnek	rendűeknek
instrumental	rendűvel	rendűekkel
causal-final	rendűért	rendűekért
translative	rendűvé	rendűekké
terminative	rendűig	rendűekig
essive-formal	rendűként	rendűekként
essive-modal	—	—
inessive	rendűben	rendűekben
superessive	rendűn	rendűeken
adessive	rendűnél	rendűeknél
illative	rendűbe	rendűekbe
sublative	rendűre	rendűekre
allative	rendűhöz	rendűekhez
elative	rendűből	rendűekből
delative	rendűről	rendűekről
ablative	rendűtől	rendűektől
non-attributive possessive - singular	rendűé	rendűeké
non-attributive possessive - plural	rendűéi	rendűekéi

Derived terms

• rendűség

 

Derived terms

• alacsonyrendű → alacsonyabb rendű → alacsonyabbrendűség
• alrendű
• alsórendű → alsóbbrendű → alsóbbrendűség
• elsőrendű
• felsőrendű → felsőbbrendű
• főrendű
• hangrendű
• harmadrendű
• kisebbrendű → kisebbrendűség
• közrendű
• magasrendű
• másodrendű
• negyedrendű
• sokadrendű
• szórendű
• tizenkettedrendű
• törtrendű

Further reading

• rendű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN