Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: romanc



From German Romanze, from French romance, from Old French romanz (narrative verse) (originally, "in the vernacular language"), from Medieval Latin rōmānicē, from Latin rōmānicus (of or in the Roman style), from rōmānus (Roman).


  • IPA(key): [ˈromaːnt͡s]
  • Hyphenation: ro‧mánc


románc (plural románcok)

  1. romance


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative románc románcok
accusative románcot románcokat
dative románcnak románcoknak
instrumental románccal románcokkal
causal-final románcért románcokért
translative románccá románcokká
terminative románcig románcokig
essive-formal románcként románcokként
inessive románcban románcokban
superessive románcon románcokon
adessive románcnál románcoknál
illative románcba románcokba
sublative románcra románcokra
allative románchoz románcokhoz
elative románcból románcokból
delative románcról románcokról
ablative románctól románcoktól
Possessive forms of románc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. románcom románcaim
2nd person sing. románcod románcaid
3rd person sing. románca románcai
1st person plural románcunk románcaink
2nd person plural románcotok románcaitok
3rd person plural románcuk románcaik