rugó

See also: ruĝo

Hungarian

Etymology

From the verb rúg.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈruɡoː]
• Hyphenation: ru‧gó

Noun

rugó (plural rugók)

1. spring (device made of flexible material)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	rugó	rugók
accusative	rugót	rugókat
dative	rugónak	rugóknak
instrumental	rugóval	rugókkal
causal-final	rugóért	rugókért
translative	rugóvá	rugókká
terminative	rugóig	rugókig
essive-formal	rugóként	rugókként
essive-modal	—	—
inessive	rugóban	rugókban
superessive	rugón	rugókon
adessive	rugónál	rugóknál
illative	rugóba	rugókba
sublative	rugóra	rugókra
allative	rugóhoz	rugókhoz
elative	rugóból	rugókból
delative	rugóról	rugókról
ablative	rugótól	rugóktól
non-attributive possessive - singular	rugóé	rugóké
non-attributive possessive - plural	rugóéi	rugókéi

Possessive forms of rugó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rugóm	rugóim
2nd person sing.	rugód	rugóid
3rd person sing.	rugója	rugói
1st person plural	rugónk	rugóink
2nd person plural	rugótok	rugóitok
3rd person plural	rugójuk	rugóik

---

Spanish

Verb

rugó

1. Formal second-person singular (usted) preterite indicative form of rugar.
2. Third-person singular (él, ella, also used with usted^?) preterite indicative form of rugar.