ruházat

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ruha +‎ -zat (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈruɦaːzɒt]
  • Hyphenation: ru‧há‧zat
  • Rhymes: -ɒt

Noun[edit]

ruházat (plural ruházatok)

  1. clothing, wear, apparel, attire

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ruházat ruházatok
accusative ruházatot ruházatokat
dative ruházatnak ruházatoknak
instrumental ruházattal ruházatokkal
causal-final ruházatért ruházatokért
translative ruházattá ruházatokká
terminative ruházatig ruházatokig
essive-formal ruházatként ruházatokként
essive-modal
inessive ruházatban ruházatokban
superessive ruházaton ruházatokon
adessive ruházatnál ruházatoknál
illative ruházatba ruházatokba
sublative ruházatra ruházatokra
allative ruházathoz ruházatokhoz
elative ruházatból ruházatokból
delative ruházatról ruházatokról
ablative ruházattól ruházatoktól
non-attributive
possessive - singular
ruházaté ruházatoké
non-attributive
possessive - plural
ruházatéi ruházatokéi
Possessive forms of ruházat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ruházatom ruházataim
2nd person sing. ruházatod ruházataid
3rd person sing. ruházata ruházatai
1st person plural ruházatunk ruházataink
2nd person plural ruházatotok ruházataitok
3rd person plural ruházatuk ruházataik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading[edit]

  • ruházat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN