sebészet

Hungarian[edit]

seb (“wound”) +‎ -észet (noun-forming suffix)

sebészet (plural sebészetek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	sebészet	sebészetek
accusative	sebészetet	sebészeteket
dative	sebészetnek	sebészeteknek
instrumental	sebészettel	sebészetekkel
causal-final	sebészetért	sebészetekért
translative	sebészetté	sebészetekké
terminative	sebészetig	sebészetekig
essive-formal	sebészetként	sebészetekként
essive-modal	—	—
inessive	sebészetben	sebészetekben
superessive	sebészeten	sebészeteken
adessive	sebészetnél	sebészeteknél
illative	sebészetbe	sebészetekbe
sublative	sebészetre	sebészetekre
allative	sebészethez	sebészetekhez
elative	sebészetből	sebészetekből
delative	sebészetről	sebészetekről
ablative	sebészettől	sebészetektől
non-attributive possessive - singular	sebészeté	sebészeteké
non-attributive possessive - plural	sebészetéi	sebészetekéi

Possessive forms of sebészet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sebészetem	sebészeteim
2nd person sing.	sebészeted	sebészeteid
3rd person sing.	sebészete	sebészetei
1st person plural	sebészetünk	sebészeteink
2nd person plural	sebészetetek	sebészeteitek
3rd person plural	sebészetük	sebészeteik

Compound words