sebészet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

seb +‎ -ész +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃɛbeːsɛt]
  • Hyphenation: se‧bé‧szet

Noun[edit]

sebészet (plural sebészetek)

  1. surgery

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sebészet sebészetek
accusative sebészetet sebészeteket
dative sebészetnek sebészeteknek
instrumental sebészettel sebészetekkel
causal-final sebészetért sebészetekért
translative sebészetté sebészetekké
terminative sebészetig sebészetekig
essive-formal sebészetként sebészetekként
essive-modal
inessive sebészetben sebészetekben
superessive sebészeten sebészeteken
adessive sebészetnél sebészeteknél
illative sebészetbe sebészetekbe
sublative sebészetre sebészetekre
allative sebészethez sebészetekhez
elative sebészetből sebészetekből
delative sebészetről sebészetekről
ablative sebészettől sebészetektől
Possessive forms of sebészet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sebészetem sebészeteim
2nd person sing. sebészeted sebészeteid
3rd person sing. sebészete sebészetei
1st person plural sebészetünk sebészeteink
2nd person plural sebészetetek sebészeteitek
3rd person plural sebészetük sebészeteik

Derived terms[edit]

Related terms[edit]