semmirekellő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃɛmːirɛkɛlːøː]
  • Hyphenation: sem‧mi‧re‧kel‧lő

Noun[edit]

semmirekellő (plural semmirekellők)

  1. good-for-nothing

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative semmirekellő semmirekellők
accusative semmirekellőt semmirekellőket
dative semmirekellőnek semmirekellőknek
instrumental semmirekellővel semmirekellőkkel
causal-final semmirekellőért semmirekellőkért
translative semmirekellővé semmirekellőkké
terminative semmirekellőig semmirekellőkig
essive-formal semmirekellőként semmirekellőkként
essive-modal
inessive semmirekellőben semmirekellőkben
superessive semmirekellőn semmirekellőkön
adessive semmirekellőnél semmirekellőknél
illative semmirekellőbe semmirekellőkbe
sublative semmirekellőre semmirekellőkre
allative semmirekellőhöz semmirekellőkhöz
elative semmirekellőből semmirekellőkből
delative semmirekellőről semmirekellőkről
ablative semmirekellőtől semmirekellőktől
Possessive forms of semmirekellő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. semmirekellőm semmirekellőim
2nd person sing. semmirekellőd semmirekellőid
3rd person sing. semmirekellője semmirekellői
1st person plural semmirekellőnk semmirekellőink
2nd person plural semmirekellőtök semmirekellőitek
3rd person plural semmirekellőjük semmirekellőik