származék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

származik (to derive, originate) +‎ -ék (noun-forming suffix). First attested in 1793.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsaːrmɒzeːk]
  • Hyphenation: szár‧ma‧zék

Noun[edit]

származék (plural származékok)

  1. (linguistics) derivative (a word that derives from another one)
  2. (literary, rare) progeny, offspring, descendants
  3. (chemistry) derivative (a chemical derived from another)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative származék származékok
accusative származékot származékokat
dative származéknak származékoknak
instrumental származékkal származékokkal
causal-final származékért származékokért
translative származékká származékokká
terminative származékig származékokig
essive-formal származékként származékokként
essive-modal
inessive származékban származékokban
superessive származékon származékokon
adessive származéknál származékoknál
illative származékba származékokba
sublative származékra származékokra
allative származékhoz származékokhoz
elative származékból származékokból
delative származékról származékokról
ablative származéktól származékoktól
Possessive forms of származék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. származékom származékaim
2nd person sing. származékod származékaid
3rd person sing. származéka származékai
1st person plural származékunk származékaink
2nd person plural származékotok származékaitok
3rd person plural származékuk származékaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN