szégyen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Unknown origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈseːɟɛn/
  • Hyphenation: szé‧gyen

Noun[edit]

szégyen ‎(plural szégyenek)

  1. shame

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szégyen szégyenek
accusative szégyent szégyeneket
dative szégyennek szégyeneknek
instrumental szégyennel szégyenekkel
causal-final szégyenért szégyenekért
translative szégyenné szégyenekké
terminative szégyenig szégyenekig
essive-formal szégyenként szégyenekként
essive-modal
inessive szégyenben szégyenekben
superessive szégyenen szégyeneken
adessive szégyennél szégyeneknél
illative szégyenbe szégyenekbe
sublative szégyenre szégyenekre
allative szégyenhez szégyenekhez
elative szégyenből szégyenekből
delative szégyenről szégyenekről
ablative szégyentől szégyenektől
Possessive forms of szégyen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szégyenem szégyeneim
2nd person sing. szégyened szégyeneid
3rd person sing. szégyene szégyenei
1st person plural szégyenünk szégyeneink
2nd person plural szégyenetek szégyeneitek
3rd person plural szégyenük szégyeneik