szégyentelen

Hungarian

Etymology

From szégyen (“shame”) +‎ -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːɟɛntɛlɛn]
• Hyphenation: szé‧gyen‧te‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

szégyentelen (comparative szégyentelenebb, superlative legszégyentelenebb)

1. shameless

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	szégyentelen	szégyentelenek
accusative	szégyentelent	szégyenteleneket
dative	szégyentelennek	szégyenteleneknek
instrumental	szégyentelennel	szégyentelenekkel
causal-final	szégyentelenért	szégyentelenekért
translative	szégyentelenné	szégyentelenekké
terminative	szégyentelenig	szégyentelenekig
essive-formal	szégyentelenként	szégyentelenekként
essive-modal	szégyentelenül	—
inessive	szégyentelenben	szégyentelenekben
superessive	szégyentelenen	szégyenteleneken
adessive	szégyentelennél	szégyenteleneknél
illative	szégyentelenbe	szégyentelenekbe
sublative	szégyentelenre	szégyentelenekre
allative	szégyentelenhez	szégyentelenekhez
elative	szégyentelenből	szégyentelenekből
delative	szégyentelenről	szégyentelenekről
ablative	szégyentelentől	szégyentelenektől
non-attributive possessive – singular	szégyentelené	szégyenteleneké
non-attributive possessive – plural	szégyentelenéi	szégyentelenekéi

Derived terms

• szégyentelenség
• szégyentelenül

Further reading

• szégyentelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.