szelíd

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛliːd]
  • Hyphenation: sze‧líd

Adjective[edit]

szelíd (comparative szelídebb, superlative legszelídebb)

  1. gentle, meek (person)
  2. (of an animal) tame

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelíd szelídek
accusative szelídet szelídeket
dative szelídnek szelídeknek
instrumental szelíddel szelídekkel
causal-final szelídért szelídekért
translative szelíddé szelídekké
terminative szelídig szelídekig
essive-formal szelídként szelídekként
essive-modal szelídül
inessive szelídben szelídekben
superessive szelíden szelídeken
adessive szelídnél szelídeknél
illative szelídbe szelídekbe
sublative szelídre szelídekre
allative szelídhez szelídekhez
elative szelídből szelídekből
delative szelídről szelídekről
ablative szelídtől szelídektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6