személyes
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]személy (“person”) + -es (suffix added to nouns to form adjectives)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]személyes (comparative személyesebb, superlative legszemélyesebb)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | személyes | személyesek |
accusative | személyeset | személyeseket |
dative | személyesnek | személyeseknek |
instrumental | személyessel | személyesekkel |
causal-final | személyesért | személyesekért |
translative | személyessé | személyesekké |
terminative | személyesig | személyesekig |
essive-formal | személyesként | személyesekként |
essive-modal | — | — |
inessive | személyesben | személyesekben |
superessive | személyesen | személyeseken |
adessive | személyesnél | személyeseknél |
illative | személyesbe | személyesekbe |
sublative | személyesre | személyesekre |
allative | személyeshez | személyesekhez |
elative | személyesből | személyesekből |
delative | személyesről | személyesekről |
ablative | személyestől | személyesektől |
non-attributive possessive - singular |
személyesé | személyeseké |
non-attributive possessive - plural |
személyeséi | személyesekéi |
Derived terms
[edit]Compound words
Expressions
See also
[edit]Further reading
[edit]- személyes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN