szemelvény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szemel (to select, pick out, sort out) +‎ -vény (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈsɛmɛlveːɲ]
  • Hyphenation: sze‧mel‧vény

Noun[edit]

szemelvény (plural szemelvények)

  1. excerpt, selection (an extract from a literary composition)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szemelvény szemelvények
accusative szemelvényt szemelvényeket
dative szemelvénynek szemelvényeknek
instrumental szemelvénnyel szemelvényekkel
causal-final szemelvényért szemelvényekért
translative szemelvénnyé szemelvényekké
terminative szemelvényig szemelvényekig
essive-formal szemelvényként szemelvényekként
essive-modal
inessive szemelvényben szemelvényekben
superessive szemelvényen szemelvényeken
adessive szemelvénynél szemelvényeknél
illative szemelvénybe szemelvényekbe
sublative szemelvényre szemelvényekre
allative szemelvényhez szemelvényekhez
elative szemelvényből szemelvényekből
delative szemelvényről szemelvényekről
ablative szemelvénytől szemelvényektől
non-attributive
possessive - singular
szemelvényé szemelvényeké
non-attributive
possessive - plural
szemelvényéi szemelvényekéi
Possessive forms of szemelvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szemelvényem szemelvényeim
2nd person sing. szemelvényed szemelvényeid
3rd person sing. szemelvénye szemelvényei
1st person plural szemelvényünk szemelvényeink
2nd person plural szemelvényetek szemelvényeitek
3rd person plural szemelvényük szemelvényeik

Further reading[edit]

  • szemelvény in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.