-vény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: veny and vény

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Suffix[edit]

-vény

  1. (noun suffix) Added to a verb to form a noun.
    emel (to lift)emelvény (platform)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative -vény -vények
accusative -vényt -vényeket
dative -vénynek -vényeknek
instrumental -vénnyel -vényekkel
causal-final -vényért -vényekért
translative -vénnyé -vényekké
terminative -vényig -vényekig
essive-formal -vényként -vényekként
essive-modal
inessive -vényben -vényekben
superessive -vényen -vényeken
adessive -vénynél -vényeknél
illative -vénybe -vényekbe
sublative -vényre -vényekre
allative -vényhez -vényekhez
elative -vényből -vényekből
delative -vényről -vényekről
ablative -vénytől -vényektől
Possessive forms of -vény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. -vényem -vényeim
2nd person sing. -vényed -vényeid
3rd person sing. -vénye -vényei
1st person plural -vényünk -vényeink
2nd person plural -vényetek -vényeitek
3rd person plural -vényük -vényeik

Usage notes[edit]

  • (noun suffix) Harmonic variants:
    -vány is added to back vowel verbs
    -vény is added to front vowel verbs
  • This suffix can be attached to certain verbs to express the outcome or what is produced of the action described in the verb:
    rejt (to hide, conceal)rejtvény (puzzle, riddle)
    jön (to come)jövevény (newcomer)

Derived terms[edit]


See also[edit]