szenátus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin senatus[1] with +‎ -átus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛnaːtuʃ]
  • Hyphenation: sze‧ná‧tus

Noun[edit]

szenátus (plural szenátusok)

  1. senate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szenátus szenátusok
accusative szenátust szenátusokat
dative szenátusnak szenátusoknak
instrumental szenátussal szenátusokkal
causal-final szenátusért szenátusokért
translative szenátussá szenátusokká
terminative szenátusig szenátusokig
essive-formal szenátusként szenátusokként
essive-modal
inessive szenátusban szenátusokban
superessive szenátuson szenátusokon
adessive szenátusnál szenátusoknál
illative szenátusba szenátusokba
sublative szenátusra szenátusokra
allative szenátushoz szenátusokhoz
elative szenátusból szenátusokból
delative szenátusról szenátusokról
ablative szenátustól szenátusoktól
Possessive forms of szenátus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenátusom szenátusaim
2nd person sing. szenátusod szenátusaid
3rd person sing. szenátusa szenátusai
1st person plural szenátusunk szenátusaink
2nd person plural szenátusotok szenátusaitok
3rd person plural szenátusuk szenátusaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2