szita

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare sito ‎(sieve) of many Slavic languages.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsitɒ]
  • Hyphenation: szi‧ta

Noun[edit]

szita ‎(plural sziták)

  1. sieve

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szita sziták
accusative szitát szitákat
dative szitának szitáknak
instrumental szitával szitákkal
causal-final szitáért szitákért
translative szitává szitákká
terminative szitáig szitákig
essive-formal szitaként szitákként
essive-modal
inessive szitában szitákban
superessive szitán szitákon
adessive szitánál szitáknál
illative szitába szitákba
sublative szitára szitákra
allative szitához szitákhoz
elative szitából szitákból
delative szitáról szitákról
ablative szitától szitáktól
Possessive forms of szita
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szitám szitáim
2nd person sing. szitád szitáid
3rd person sing. szitája szitái
1st person plural szitánk szitáink
2nd person plural szitátok szitáitok
3rd person plural szitájuk szitáik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):