szusz

Hungarian

Etymology

First attested in 1788. Back-formation from szuszog (“to pant, huff; to breathe through the nose with a sibilant sound”), szusszan or szusszant.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsus]
• Hyphenation: szusz
• Rhymes: -us

Noun

szusz (plural szuszok)

1. breath, wind

   egy szuszra ― in one breath

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szusz	szuszok
accusative	szuszt	szuszokat
dative	szusznak	szuszoknak
instrumental	szusszal	szuszokkal
causal-final	szuszért	szuszokért
translative	szusszá	szuszokká
terminative	szuszig	szuszokig
essive-formal	szuszként	szuszokként
essive-modal	—	—
inessive	szuszban	szuszokban
superessive	szuszon	szuszokon
adessive	szusznál	szuszoknál
illative	szuszba	szuszokba
sublative	szuszra	szuszokra
allative	szuszhoz	szuszokhoz
elative	szuszból	szuszokból
delative	szuszról	szuszokról
ablative	szusztól	szuszoktól
non-attributive possessive - singular	szuszé	szuszoké
non-attributive possessive - plural	szuszéi	szuszokéi

Possessive forms of szusz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szuszom	szuszaim
2nd person sing.	szuszod	szuszaid
3rd person sing.	szusza	szuszai
1st person plural	szuszunk	szuszaink
2nd person plural	szuszotok	szuszaitok
3rd person plural	szuszuk	szuszaik

Related terms

• szusszan
• szusszant

 

See also

• álomszuszék

Further reading

• szusz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Sumerian

Romanization

szusz

1. Romanization of 𒌋 (šuš)