Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: tonk and Tonk



Of uncertain origin. Perhaps from .[1]



tönk (plural tönkök)

tönk (chopping stump)
  1. stump, treestump (the remains of a tree that has been cut off)
  2. chopping stump (a large section of a tree trunk used for splitting hardwood)
  3. stipe, stalk, stem (the stem of a mushroom that supports its cap)
  4. (idiomatic) financial collapse, bankruptcy
    a tönk szélén állto be on the verge of bankruptcy


Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tönk tönkök
accusative tönköt tönköket
dative tönknek tönköknek
instrumental tönkkel tönkökkel
causal-final tönkért tönkökért
translative tönkké tönkökké
terminative tönkig tönkökig
essive-formal tönkként tönkökként
inessive tönkben tönkökben
superessive tönkön tönkökön
adessive tönknél tönköknél
illative tönkbe tönkökbe
sublative tönkre tönkökre
allative tönkhöz tönkökhöz
elative tönkből tönkökből
delative tönkről tönkökről
ablative tönktől tönköktől
Possessive forms of tönk
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tönköm tönkjeim
2nd person sing. tönköd tönkjeid
3rd person sing. tönkje tönkjei
1st person plural tönkünk tönkjeink
2nd person plural tönkötök tönkjeitek
3rd person plural tönkjük tönkjeik


  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN



From the verb tönke, from dönke, dunke (to appear, seem).



  1. Form of obsolete verb tönke (to be wrong with). Only one form is still in use today:
    Waat tönk tich?
    What's wrong with you?