tönk

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of uncertain origin. Perhaps from .[1]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

tönk ‎(plural tönkök)

tönk (chopping stump)
  1. stump, treestump (the remains of a tree that has been cut off)
  2. chopping stump (a large section of a tree trunk used for splitting hardwood)
  3. stipe, stalk, stem (the stem of a mushroom that supports its cap)
  4. (idiomatic) financial collapse, bankruptcy
    a tönk szélén áll‎ ― to be on the verge of bankruptcy

Declension[edit]

Inflection (plural in -ök, front rounded harmony)
singular plural
nominative tönk tönkök
accusative tönköt tönköket
dative tönknek tönköknek
instrumental tönkkel tönkökkel
causal-final tönkért tönkökért
translative tönkké tönkökké
terminative tönkig tönkökig
essive-formal tönkként tönkökként
essive-modal
inessive tönkben tönkökben
superessive tönkön tönkökön
adessive tönknél tönköknél
illative tönkbe tönkökbe
sublative tönkre tönkökre
allative tönkhöz tönkökhöz
elative tönkből tönkökből
delative tönkről tönkökről
ablative tönktől tönköktől
Possessive forms of tönk
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tönköm tönkjeim
2nd person sing. tönköd tönkjeid
3rd person sing. tönkje tönkjei
1st person plural tönkünk tönkjeink
2nd person plural tönkötök tönkjeitek
3rd person plural tönkjük tönkjeik

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Limburgish[edit]

Etymology[edit]

From the verb tönke, from dönke/dunke (to appear, seem).

Verb[edit]

tönk
  1. Form of obsolete verb tönke (to be wrong with) Only one form is still in use today:
    Waat tönk tich!?
    What's wrong with you?