türelmetlenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

türelmetlen +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtyrɛlmɛtlɛnʃeːɡ/
  • Hyphenation: tü‧rel‧met‧len‧ség

Noun[edit]

türelmetlenség ‎(plural türelmetlenségek)

  1. impatience
  2. intolerance

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative türelmetlenség türelmetlenségek
accusative türelmetlenséget türelmetlenségeket
dative türelmetlenségnek türelmetlenségeknek
instrumental türelmetlenséggel türelmetlenségekkel
causal-final türelmetlenségért türelmetlenségekért
translative türelmetlenséggé türelmetlenségekké
terminative türelmetlenségig türelmetlenségekig
essive-formal türelmetlenségként türelmetlenségekként
essive-modal
inessive türelmetlenségben türelmetlenségekben
superessive türelmetlenségen türelmetlenségeken
adessive türelmetlenségnél türelmetlenségeknél
illative türelmetlenségbe türelmetlenségekbe
sublative türelmetlenségre türelmetlenségekre
allative türelmetlenséghez türelmetlenségekhez
elative türelmetlenségből türelmetlenségekből
delative türelmetlenségről türelmetlenségekről
ablative türelmetlenségtől türelmetlenségektől
Possessive forms of türelmetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. türelmetlenségem türelmetlenségeim
2nd person sing. türelmetlenséged türelmetlenségeid
3rd person sing. türelmetlensége türelmetlenségei
1st person plural türelmetlenségünk türelmetlenségeink
2nd person plural türelmetlenségetek türelmetlenségeitek
3rd person plural türelmetlenségük türelmetlenségeik