tavaszi

Hungarian

Etymology

tavasz (“spring”) +‎ -i (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒvɒsi]
• Hyphenation: ta‧va‧szi

Adjective

tavaszi (comparative tavaszibb, superlative legtavaszibb)

1. spring, springtime, vernal (related to spring)

   tavaszi nap ― a spring day

   tavaszi fáradtság ― spring fatigue

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tavaszi	tavasziak
accusative	tavaszit	tavasziakat
dative	tavaszinak	tavasziaknak
instrumental	tavaszival	tavasziakkal
causal-final	tavasziért	tavasziakért
translative	tavaszivá	tavasziakká
terminative	tavasziig	tavasziakig
essive-formal	tavasziként	tavasziakként
essive-modal	—	—
inessive	tavasziban	tavasziakban
superessive	tavaszin	tavasziakon
adessive	tavaszinál	tavasziaknál
illative	tavasziba	tavasziakba
sublative	tavaszira	tavasziakra
allative	tavaszihoz	tavasziakhoz
elative	tavasziból	tavasziakból
delative	tavasziról	tavasziakról
ablative	tavaszitól	tavasziaktól
non-attributive possessive - singular	tavaszié	tavasziaké
non-attributive possessive - plural	tavasziéi	tavasziakéi

Possessive forms of tavaszi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tavaszim	tavaszijaim
2nd person sing.	tavaszid	tavaszijaid
3rd person sing.	tavaszija	tavaszijai
1st person plural	tavaszink	tavaszijaink
2nd person plural	tavaszitok	tavaszijaitok
3rd person plural	tavaszijuk	tavaszijaik

Derived terms

• tavaszias