terület

Hungarian

Etymology

terül +‎ -et

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛrylɛt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: te‧rü‧let

Noun

terület (plural területek)

1. area (e.g. a neighborhood)
2. area (the measure of how big something is in two dimensions)
3. field (a part of a science)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	terület	területek
accusative	területet	területeket
dative	területnek	területeknek
instrumental	területtel	területekkel
causal-final	területért	területekért
translative	területté	területekké
terminative	területig	területekig
essive-formal	területként	területekként
essive-modal	—	—
inessive	területben	területekben
superessive	területen	területeken
adessive	területnél	területeknél
illative	területbe	területekbe
sublative	területre	területekre
allative	területhez	területekhez
elative	területből	területekből
delative	területről	területekről
ablative	területtől	területektől
non-attributive possessive - singular	területé	területeké
non-attributive possessive - plural	területéi	területekéi

Possessive forms of terület
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	területem	területeim
2nd person sing.	területed	területeid
3rd person sing.	területe	területei
1st person plural	területünk	területeink
2nd person plural	területetek	területeitek
3rd person plural	területük	területeik

Derived terms

• területi

(Compound words):

• alapterület
• földterület
• területfejlesztés