tettes

French

Pronunciation

• IPA^(key): /tɛt/
• Rhymes: -ɛt

Noun

tettes f

1. plural of tette

Hungarian

Etymology

From the verb tesz.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛtːɛʃ]
• Hyphenation: tet‧tes
• Rhymes: -ɛʃ

Noun

tettes (plural tettesek)

1. culprit, offender (the person at fault for a crime)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	tettes	tettesek
accusative	tettest	tetteseket
dative	tettesnek	tetteseknek
instrumental	tettessel	tettesekkel
causal-final	tettesért	tettesekért
translative	tettessé	tettesekké
terminative	tettesig	tettesekig
essive-formal	tettesként	tettesekként
essive-modal	—	—
inessive	tettesben	tettesekben
superessive	tettesen	tetteseken
adessive	tettesnél	tetteseknél
illative	tettesbe	tettesekbe
sublative	tettesre	tettesekre
allative	tetteshez	tettesekhez
elative	tettesből	tettesekből
delative	tettesről	tettesekről
ablative	tettestől	tettesektől
non-attributive possessive – singular	tettesé	tetteseké
non-attributive possessive – plural	tetteséi	tettesekéi

Possessive forms of tettes

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tettesem	tetteseim
2nd person sing.	tettesed	tetteseid
3rd person sing.	tettese	tettesei
1st person plural	tettesünk	tetteseink
2nd person plural	tettesetek	tetteseitek
3rd person plural	tettesük	tetteseik

Further reading

• tettes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Norwegian Bokmål

Verb

tettes

1. passive form of tette