trópus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin tropus ‎(figure of speech), from Ancient Greek τρόπος ‎(trópos, a turn, figure of speech, musical mode).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtroːpuʃ]
  • Hyphenation: tró‧pus

Noun[edit]

trópus ‎(plural trópusok)

  1. trope

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative trópus trópusok
accusative trópust trópusokat
dative trópusnak trópusoknak
instrumental trópussal trópusokkal
causal-final trópusért trópusokért
translative trópussá trópusokká
terminative trópusig trópusokig
essive-formal trópusként trópusokként
essive-modal
inessive trópusban trópusokban
superessive trópuson trópusokon
adessive trópusnál trópusoknál
illative trópusba trópusokba
sublative trópusra trópusokra
allative trópushoz trópusokhoz
elative trópusból trópusokból
delative trópusról trópusokról
ablative trópustól trópusoktól
Possessive forms of trópus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. trópusom trópusaim
2nd person sing. trópusod trópusaid
3rd person sing. trópusa trópusai
1st person plural trópusunk trópusaink
2nd person plural trópusotok trópusaitok
3rd person plural trópusuk trópusaik

Derived terms[edit]