ultimátum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: ultimatum and Ultimatum

Czech[edit]

Noun[edit]

ultimátum n

  1. ultimatum



Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From New Latin ultimatum[1] with +‎ -átum ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈultimaːtum]
  • Hyphenation: ul‧ti‧má‧tum

Noun[edit]

ultimátum (plural ultimátumok)

  1. ultimatum

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ultimátum ultimátumok
accusative ultimátumot ultimátumokat
dative ultimátumnak ultimátumoknak
instrumental ultimátummal ultimátumokkal
causal-final ultimátumért ultimátumokért
translative ultimátummá ultimátumokká
terminative ultimátumig ultimátumokig
essive-formal ultimátumként ultimátumokként
essive-modal
inessive ultimátumban ultimátumokban
superessive ultimátumon ultimátumokon
adessive ultimátumnál ultimátumoknál
illative ultimátumba ultimátumokba
sublative ultimátumra ultimátumokra
allative ultimátumhoz ultimátumokhoz
elative ultimátumból ultimátumokból
delative ultimátumról ultimátumokról
ablative ultimátumtól ultimátumoktól
Possessive forms of ultimátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ultimátumom ultimátumaim
2nd person sing. ultimátumod ultimátumaid
3rd person sing. ultimátuma ultimátumai
1st person plural ultimátumunk ultimátumaink
2nd person plural ultimátumotok ultimátumaitok
3rd person plural ultimátumuk ultimátumaik

References[edit]


Spanish[edit]

Noun[edit]

ultimátum m (plural ultimátum)

  1. ultimatum