unió

See also: unio

Catalan

Etymology

Borrowed from Late Latin uniōnem, from Latin uniōnem (“unite”).

Pronunciation

• IPA^(key): (Central, Balearic, Valencia) [u.niˈo]

• Audio (Barcelona):

  (file)

Noun

unió f (plural unions)

1. union

Derived terms

• unió civil
• unió estable de parella
• Unió Europea

Related terms

• unir
• un

Hungarian

Etymology

Borrowed from Late Latin unio.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈunijoː], [ˈuːnijoː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: unió
• Rhymes: -joː

Noun

unió (plural uniók)

1. union

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	unió	uniók
accusative	uniót	uniókat
dative	uniónak	unióknak
instrumental	unióval	uniókkal
causal-final	unióért	uniókért
translative	unióvá	uniókká
terminative	unióig	uniókig
essive-formal	unióként	uniókként
essive-modal	—	—
inessive	unióban	uniókban
superessive	unión	uniókon
adessive	uniónál	unióknál
illative	unióba	uniókba
sublative	unióra	uniókra
allative	unióhoz	uniókhoz
elative	unióból	uniókból
delative	unióról	uniókról
ablative	uniótól	unióktól
non-attributive possessive – singular	unióé	unióké
non-attributive possessive – plural	unióéi	uniókéi

Possessive forms of unió

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	unióm	unióim
2nd person sing.	uniód	unióid
3rd person sing.	uniója	uniói
1st person plural	uniónk	unióink
2nd person plural	uniótok	unióitok
3rd person plural	uniójuk	unióik

Derived terms

• uniós

Further reading

• unió in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Spanish

Verb

unió

1. third-person singular preterite indicative of unir