várta

See also: varta and vårta

Hungarian

Etymology

vár +‎ -ta

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvaːrtɒ]
• Hyphenation: vár‧ta

Verb

várta

1. third-person singular indicative past definite of vár
2. (deprecated template usage) verbal participle of vár

Noun

várta (plural várták)

2. (military, dated) guard, sentry; sentry duty

   Synonyms: őrség, őrhely

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	várta	várták
accusative	vártát	vártákat
dative	vártának	vártáknak
instrumental	vártával	vártákkal
causal-final	vártáért	vártákért
translative	vártává	vártákká
terminative	vártáig	vártákig
essive-formal	vártaként	vártákként
essive-modal	—	—
inessive	vártában	vártákban
superessive	vártán	vártákon
adessive	vártánál	vártáknál
illative	vártába	vártákba
sublative	vártára	vártákra
allative	vártához	vártákhoz
elative	vártából	vártákból
delative	vártáról	vártákról
ablative	vártától	vártáktól
non-attributive possessive - singular	vártáé	vártáké
non-attributive possessive - plural	vártáéi	vártákéi

Possessive forms of várta
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vártám	vártáim
2nd person sing.	vártád	vártáid
3rd person sing.	vártája	vártái
1st person plural	vártánk	vártáink
2nd person plural	vártátok	vártáitok
3rd person plural	vártájuk	vártáik

Derived terms

• vártán áll