végrendelet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vég +‎ rendelet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːɡrɛndɛlɛt]
  • Hyphenation: vég‧ren‧de‧let

Noun[edit]

végrendelet (plural végrendeletek)

  1. will (legal document)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végrendelet végrendeletek
accusative végrendeletet végrendeleteket
dative végrendeletnek végrendeleteknek
instrumental végrendelettel végrendeletekkel
causal-final végrendeletért végrendeletekért
translative végrendeletté végrendeletekké
terminative végrendeletig végrendeletekig
essive-formal végrendeletként végrendeletekként
essive-modal
inessive végrendeletben végrendeletekben
superessive végrendeleten végrendeleteken
adessive végrendeletnél végrendeleteknél
illative végrendeletbe végrendeletekbe
sublative végrendeletre végrendeletekre
allative végrendelethez végrendeletekhez
elative végrendeletből végrendeletekből
delative végrendeletről végrendeletekről
ablative végrendelettől végrendeletektől
Possessive forms of végrendelet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végrendeletem végrendeleteim
2nd person sing. végrendeleted végrendeleteid
3rd person sing. végrendelete végrendeletei
1st person plural végrendeletünk végrendeleteink
2nd person plural végrendeletetek végrendeleteitek
3rd person plural végrendeletük végrendeleteik